ARION 2012

pszichopróza pepitában

Se Kenya, se Malawi... ORADEA, így csupa nagybetűvel. Liviu Ovidiu ma is délben ébredt. Pedig nem kaszinóban tivornyázott. Álmosan úgy döntött, ma sem megy be a prof szemináriumára. Egyébiránt normális gyerekkora volt. Nem erőszakolta meg sem az apja, sem a két nagybátyja. Sem őt, sem szöszke húgát. Nem zaklatták őket szexuálisan sem ortodox, sem görög, sem római katolikus papok, sem evangélikus, sem református lelkészek. Rabbit pedig a Wikipédiában látott életében először. Ebben az évben december 5-én nem sütött a nap, csak delelgetett. Ott fenn. Magasan. Szférákon túl. Havaseső kopogott a kollégium ablakán. Pennies from heaven. Albion, Yorkshire, York, a régi, Penny Lane, két teltkeblű üzleti nő négy körömcipője kopog a vizes macskaköveken. Szerb Antal óta tudjuk, hogy a földrajz a legerősebb afrodíziákum. Van, akinek a politika. Van, akinek a pénz. Van, aki forrón szereti. Az elektromos merülő vízforraló már a parkettán hempergett, selymes teafoszlányok kergetőztek a zubogó vízben. Liviu Ovidiu nem gondolt semmire, csak a három kockacukor földi maradványait kavargatta. Ájcs Bukurest, orá egzáktá, mondta a rádió félhangosan. Halovány köd ülte meg a szobát. Kellemetlen felhőboglya lágy csellóhangon. Jerzy Sebastian nézett be az ablakon a kopott rozetta pergő festéke mögül; a csukott ajtón keresztül pedig belibbent, miként a főhős az egykoron neves francia író regényében, a marcona György még marconább fia, Rákóczy fejedelem. Éppen Havasalföld véres-jeges pusztáiról érkezett szelek és lelkek szárnyán... Meanwhile Herr Franz Kafka..., midőn a koradélután késeibe kezdett fordulni a címzetes egyetemi docens laboratóriumi gyakorlatán a jó öreg Rorschach Apó ténfergett a tudatalatti lázas ösvényein. A leány hallgatók jobbára egy-egy sziámi harcoshal vagy jávai szövőlepke ölelésében vonaglottak, míg a fiúk tökéletesen megelégedtek Mrs Miller alias Miss Monroe huzatos nemi szervének kényszerképzetével. És láss csodát, ennek az órának a végére, a kultúrparkban tett sétájának végeztével, Liviu Ovidiu is bekukkantott. a docens nem haragudott rá, hiszen az ifjú titán gyakran segített neki az alsóbb évfolyamok tesztjeinek javításában. Most is beültek még néhány percre a menza félhomályába, mielőtt ki-ki megindult a saját kedvenc kocsmája felé... A talponállóban három zburátor támasztotta a deszkát; egy beérkezett révülten mosolygott a Leszálló Sárkány Öblére; három kedves régi kacsa tollászkodott a tengernyaldosta öreg sziklán, a fájdalom arany pagodájában egy munkanélküli író ejtőzött; a cujka elfogyott... Kisvárosi Lady MacBecht-ek fürge konyhakései is megteszik az eredeti skót szekerce helyett... Emberek a téli erdőn... Néhányan már soha nem térnek haza. A csendes végeláthatatlan hóesés betemeti Almafa Ágacska emlékét, a partitúra lassan olvashatatlanná enyészik... Soha ne lépj a küszöbre! Liviu Ovidiu ötödéves hallgató erényes és becsületes dákoromán elméje és lelke meg-meghasadozott képzelvén és hajszolván magát különféle históriai és lírai alakok egynémelyikébe... Gyarmati Balassa Bálint csak néha-néha erőszakolta meg egy-egy mészáros özvegyét vagy jobbágy lányát, Jerzy Sebastian gyakrabban; nem bírt a vérível. Estére békeidőben is, Mars mezején is alaposan bevodkázott és akkor rögvest uccu neki egy töltött galambnak, de soványabb vászoncselédek sem voltak tőle biztonságban. Illó olaj, illa berek, Liviu Ovidiu gyorsan felöltötte György fia György drága kacagányát és zordon fizimiskáját, majd keményen leteremtette hűtlen kezeléssel elszámoltatandó hű kamarását. Money is money, szokta volt mondogatni íródeákjának, aki túlórában, de plusz javadalmazás nélkül a krónikás hálátlan szerepét is ellátta. Sekszpír zengzetes nyelvét Farkas deáknak kellett latinra és oláhra fordítania, hogy a csuhások és a csobánok is jól értsék György fia György lelkének minden rezdülését. Domnule – mondta Liviu Ovidiu apja a defenzív tisztnek a tizenkilencedik pofon után. A kámpámilék toszkán dialektusaira enyhén emlékeztető, időnként cirillbetűs szlavofil ortodoxiába hajló, mélyen az ukrán földeken diffúzan terpeszkedő anyanyelve, a néhai kettős fejedelemség csengő-bongó archaikus szavai és a balkáni nyelvi egységbe simuló végartikulusai józanul is, részegen is megdobogtatták Liviu Ovidiu szívét. Az idő előrehaladtával egyre szélsőségesebb énjei kerültek reflektorfénybe a lélek színpadán. Más skizókkal ellentétben nőnemű énjei nem voltak, sem leszbikus, sem normál változatban. Sőt inkább meglehetősen homofób karakterszerepek kavarogtak megannyi lelkében... Jerzy Sebastian jó idővel azelőtt, hogy Váradon jó erdélyi magyar urakkal karöltve ütötte-vágta a pirosbugyogós janicsárokat, Vereckén át betört hétváras Erdélybe, lerontván Munkácsot, Ungvárt és több kisebb falut s várost... Ezen szicíliai stílusú vecsernye jó oka pediglen az leend, hogy György fia György korábban svéd zsoldban szintúgy lerontotta a Visztula partján fekvő két királyi székvárost, Krakkót s Varsót... De ez a tereknek sem tetszett; az Erdőelvén végigzúgó pusztító bosszúvihar egyik utolsó nagy csatájában Rákóczy György nagyságos fejedelem a fényestekintetű padisah sok jó vitéz emberét ( számszerint tizenhetet ) – levágván őket – elküldte a feketeszemű szűz hurik birodalmába, nemsokára arannyal kihímzett zöld brokáttal leterített kereveteken heverendő és mézízű naspolyákat kóstolgatandó... Mire végül Alláh megelégelte György fia György harci sikereit; éles damaszkuszi szablyával levágatta, tulajdon vérében megfürösztötte és hős lelkét kileheltette egy serény angyala által... Se őzláb-, se rókagomba bódító főzete nem szükségeltetett; malligános, balingos, párlatos nedűk mámora is ritkán került bevetésre, elegendő volt a szürkeállomány alvilágának mozgósítása... Liviu Ovidiu dicséretére legyen mondva ezen képzelgések folyományaként soha senkit nem bántott, sőt sikeresen lediplomázott, továbbá ősz szakállas koráig (vesd össze Bem apó) viszonylag sikeresen praktizált Oradea városában, nem is oly messze a zajos kamionokkal és olcsó, nívótlan ( ráadásul banán-, illetve eperízű óvszerekkel házaló) hetérákkal telezsúfolt határátkelőhelytől az Unió nagyobb dicsőségére (vesd össze Schengen)... Hirtelen megszólaltak Oradea templomainak harangjai; minden út Bizáncba vezet... A Kárpátok Géniusza becses nejével (vesd össze kultuszminiszter asszony) már réges-rég elalélt a Szekuritáté bársonyos forradalmának géppisztolysorozatai okán és következtében (vesd össze Kalasnyikov AK-47), mikoron Liviu Ovidiu sikeres, ám dögfárasztó egyetemi felvételi vizsgájának ( NEM felvi!!! ) precíz teljesítése után lehuppant a kultúrpark foghíjas padjára; a padon már ott ült Ady Endre ( Duna és Olt hangja ) magyar hírlapíró, de nem zavarták egymás köreit, sőt még csak észre sem vették egymást, lévén más és más téridősíkban... Tehát Liviu Ovidiu lehuppant és megvárta azt a bogárszemű teremtményt az óromániai Dzsurdzsu városából, aki már a szürkészöld Duna távoli partján is összetörte a már régen nem bocskoros legények szívét és akit a setétlő egyetemi folyosó depreszszióra erősen hajlamosító, idegesítő homályában ismert meg. A bogárszemű démon beváltotta a temperamentumos oláh ifjú reményeit a későbbiekben hegyesen meredező mellbimbóival és kellemesen nedves vulvájával; csupán a kollégiumi szobatársakat kellett lekenyerezni holmi besszarábiai vörösborral (49 lej üvegenként)...

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat