Káliz Endre: Léthe folyóján sodrással dacolván |
hív semmi kapuja
félek ottan kaja nuku
tán kevés az IQ
de jó lenne egy kutyabőr
amin nem fog a csőr
vagy legyek vagyonőr inkább
inkánál is inkább
mons pestiensis
gurult gellért is
szelíd a róka
szőlő a sorsa
kannás savanyú
ebéd sanyarú
akasztó bakó
szememre bukó
hollónak csőre
de vacak lőre
vasfogú múljon
franszoá vijon
viv lá liberté
versem istené
lapja sárgul vág rézkarú krónosz isten
misekönyvem versekkel táncol ma itten
büszke rímek bősz jambusok táltosének
medve apját bűbájolom mint a vének
arany teknősbéka
a dzsungel felett kalandra
fel géppisztoly szól ratata
ópiumbuddhák tanulnak
nirvánát naponta
édes kis káposzta sóhajt
a monszun börtönajtóban
tizenkét év sok bangla des
messze van a szív repdes lélek
a cukrász rózsalekvár-íz
illan illata izgató
a halál türkiz tó
tükörcserép ősi testament vetél a kaszás
sikít a fűrész darál hiába sírsz izajás...